Az autóipari fejlesztések legnagyobb slágertémája manapság az önvezető autó, pedig egy másik fejlesztési irány is hatalmas összegeket emészt fel, több autóipari, távközlési és mobilcég aktív közreműködésével. A connected cars („összekapcsolt autók”) nem újkeletű igény, gyakorlatilag a 15 éve megfogalmazott Internet of Things („a dolgok internete”) kiterjesztése, vagy ha úgy tetszik, leszűkítése az autókra. Innen is jött a név: Internet of Vehicles (IoV). A koncepció olyan világot vetít előre, amelyben a járművek, közlekedési eszközök egy nagy, internet alapú hálózat szereplői, vezetőikkel és egymással összekötve, sosem látott mennyiségű információt állítva használóik és egymás rendelkezésére, mérföldekkel átláthatóbbá, biztonságosabbá téve a közlekedést.

Ahogy az önvezető autó sem a távoli jövő ábrándja, úgy az összekapcsolt autók is egyre inkább valósággá válnak. Többek között már olyan cégek szerepelnek IoV-projektekben, mint az Audi, a BMW, a General Motors, a Tesla, az AT&T, a Huawei, a China Mobile, a Google vagy az Apple, és az elkövetkező 3-5 évben várhatóan már több modell is elkészül, vagy akár az utakra is kigördülhet. Természetesen, ahogy az önvezető autók esetében, a vonatkozó jogszabályi környezet megváltoztatásánál az összekapcsolt autókat érintő változásokat is figyelembe kell venni, hiszen mindkét technológia képviseltetni fogja magát az utakon.

A GSMA 2012-es előrejelzése szerint 2025-re az új autók 100 százaléka be lesz kötve valamilyen hálózatba, robbanásszerűen megnövelve az M2M (Machine to Machine) kommunikáció generálta adatforgalmat, tekintve, hogy az egészet 4G technológián keresztül kívánják lebonyolítani. A Machina Research szerint a következő évben ez 97 százalékkal megnöveli az adatforgalmat, ami a csúcsidőszakokban akár komoly fennakadásokat vagy mondhatni forgalmi dugókat is előidézhet. A probléma megoldása pedig nagyrészt a mobilszolgáltatókra, illetve a hálózatok fejlesztőire hárul. Arról nem is beszélve, hogy az autók a gépek közti kommunikációnak csak egy részét fogják kitenni.

Ahhoz tehát, hogy egy ilyen, korábbihoz nem hasonlítható hálózat problémamentesen tudjon működni, komoly tervezésre, kutatásokra van szükség. Fel kell mérni az autók kapacitását, az egyes műveletekhez szükséges adatmennyiséget, az egyes napszakok forgalmát, illetve hogy a sűrűbben kihasznált területek mekkora kiszolgáló eszközrendszert igényelnek. A telefonokon, táblagépeken, hordozható okos eszközökön kívül jóval több gép működésével kell számolni, amit a mobil infrastruktúra önmagában a jelenlegi fejlesztések tempójában aligha lesz képes kihasználni.

Az erősen korlátozott mobilhálózatoknak így támaszkodnia kell a szintén folyamatosan fejlődő, ugyanakkor korlátlan vezetékes infrastruktúrára. Ahogy már korábban is írtam róla, már most látszik, hogy a 4G technológia generálta adatforgalom már most is egyre inkább a Wi-Fi szükségszerű előtérbe kerülését eredményezi. Előrelátható következmény tehát, hogy csak a következő évtizedben megjelenő – az Ernst & Young számítása szerint – 104 millió összekapcsolt autó generálta adatforgalom, még ha az az okos eszközökének csak egy kisebb részét is fogja kitenni, jelentős igényt fog szülni a vezetékes hálózatok nagyobb tempójú fejlesztésére.

Az IoV „kicsiben” már ma is működik, a Google Mapsen ha valaki bekapcsolja a forgalmi helyzet mutatása funkciót, akkor a többi autó (pontosabban az azokban ülők mobiltelefonjainak) mozgását érzékelve és értékelve a Google meglepően pontos útvonal-kalkulációkat ad a felhasználó számára. Például Csillaghegyről indulva az Apor Vilmos térre az ajánlott útvonalon 34 perc menetidőt kalkulált a rendszer, és pontosan 35 perc alatt értem oda, pedig a fonódó villamosok építése miatti dugón is át kellett küzdenem magam.

Lévay Örs